Harmatos csók minden álmom,

De a valóság fájón való.

Képzeletemben rejtőzök;

Minden valóságkép csaló.

Száraz kóró élő testem,

S folyó szépsége: a magány.

Kivetített képekben élek.

Szem nem hatol át koponyám falán!

Annak látszom, ami nem vagyok,

S nem tudom, minek látszom.

Én sakkbábuk helyett,

Gondolatokkal játszom!

A fekete-fehér

Nekem illat és hang.

Álmom gyilkos való,

Melyben nem számít a rang!