Most oda kerültél, ahol végre

Szemeid vakok, füleid süketek.

Az élet fölötted zajong tovább

S férgek pusztítása jut majd neked.

Mikor te öltél féreg módjára

Ártatlan szívekbe rágva magad,

Csatlósaid veled lakomáztak;

Mára egyetlen híved sem maradt.

Akik a sírodnál összegyűltek,

A szádból hulló maradékot lesik.

Röhögő hiénák, s dögkeselyűk

Falják most fel, amit hagytál nekik.

Ne hidd, hogy egy pokolra menőt

Ennyien temetnek sajnálattal földbe!

A kényszer-fekete gyászruhák alatt

Ezernyi kéz szorul ökölbe.

Te pedig fekszel: egy béna halott

Súlyos gránitlapok alá zárva.

S nem látja szemed, nem hallja füled,

Hogy sír miattad millió árva.