Angyalként libbent végig a szobán,

Nem vette közben észre senki,

Égett a padló lába nyomán.

Ha hívták, csak akkor ment szeretni.

Készségesen feküdt az ágyra,

Búcsúja is illedelmes volt.

Másodrendű rég az ő vágya,

Minden tette férfiaknak szólt.

Mikor dolgozni mentek a nők,

Ő felvette lopott szárnyait,

Sorra várták a hű szeretők...

És teljesítette az álmaik.

Feladat ennyi maradt neki:

Ringó csípő, közömbös arc.

Szembe vele százak képei,

Kiknek háta mögött folyik a harc.

Végül mind otthonukba térnek

És hűtlenséget nem sejtenek.

A szajha fázva, egyedül lépked

Kiégett szemei felsejlenek.